Tuesday, August 13
félek kimondani, félek leírni, talán jobban tenném ha nem tenném, de úgy hiányzott már a tudat hogy van, és fájna ha tudnám hogy nincs és hiányzik, visszaolvasva a régit , hiányzik , a régi önmaga a réginek, de tudván hogy talán van új és remélni örök... már nehéz remélni is ilyen időkben amiket járok, ínséges szánalmas és felháborító amit egyesek művelnek. Kacagnom kell dühömben, ki tudja milyen inger folytán. Régen, nem ez volt. hogy mindennapossá válik a csalódás, mikor lett ez divat?Szeretném minden egyes embernek a figyelmét felhívni aki csalódottságot, fájdalmat, magány érzetét keltették bennem valaha HOGY KAPJA BE A SZAFTOS LÓBRÁNERT, mert velem többet senki nem játszhat!
Erőt ad hogy van legjobb barátom. Igen,mert ő az. Fülöp az én legjobb barátom :)
Erőt ad hogy van legjobb barátom. Igen,mert ő az. Fülöp az én legjobb barátom :)
Saturday, April 20
true story
Tegnap éjjel ; átkaroltam,fáztam, ő fűtött, nagyon meleg volt.. Az én kis vérfarkasom! Nem fázol? Nem.
Srácok: Te Beni nem fázol?
Beni: Fűt a szerelem… és megszorított.
Megcsókoltam.Azt hiszem életem végéig szeretném ha így lenne minden, lehet naív vagyok de ezt most komolyan gondolom! Vagy csak lehet hogy ez a rózsaszín felhő hatása?! reallybitch,really? :D Harmadszorra szeretem a legjobban…Aki ismer ezt megérti:P:D
Szerintetek megtartsam még egy életre vagy csak örökre?
Tegnap éjjel ; átkaroltam,fáztam, ő fűtött, nagyon meleg volt.. Az én kis vérfarkasom! Nem fázol? Nem.
Srácok: Te Beni nem fázol?
Beni: Fűt a szerelem… és megszorított.
Megcsókoltam.Azt hiszem életem végéig szeretném ha így lenne minden, lehet naív vagyok de ezt most komolyan gondolom! Vagy csak lehet hogy ez a rózsaszín felhő hatása?! reallybitch,really? :D Harmadszorra szeretem a legjobban…Aki ismer ezt megérti:P:D
Szerintetek megtartsam még egy életre vagy csak örökre?
Monday, April 1
Ismertem az emberek túlzó kifejezését a szomorúságra - megszakad a szíve. De mindig azt hittem, hogy ez csak egy allegória, hogy a hagyomány értelmében így neveznek valamit, aminek igazából nincs lélektani kapcsolata a valósággal, mint a "vaj van a füle mögött" esetében is. Úgyhogy nem ért váratlanul a mellkasi fájdalom. A hányinger sem, az összeszoruló torok sem, és a szememet égető könnyek sem. De mi ez a feszítő érzés közvetlenül a bordáim alatt?Az élet és a szerelem megy tovább.
Néha minden a nyakunkba szakad és úgy érezzük nem bírunk több terhet. Néha oktalanul sírunk vagy épp nevetünk, esünk el és állunk talpra. Néha úgy érezzük mindent elrontunk, hogy minden a mi hibánk. Néha kiabálunk, néha suttogunk, sokszor hazudunk és sokszor megosztjuk a fájó igazságot. Néha segítünk, néha ellökjük a másikat. Néha rosszat teszünk, néha jót. Néha elkésünk, néha leöntjük a frissen felvett ruhánkat, néha nem találunk bele a szemetesbe. Néha odaég az étel, néha kifut a tej vagy összetörik pár tányér. Néha melegünk van, néha fázunk. Néha egyedül vagyunk, néha nem. Néha élünk. Néha halnánk.
Saturday, March 16
Friday, March 15
így tombol a szívem
azt álmodtam hogy valami buszon megyünk felfelé zsofi beni meg én és a mögöttünk lévő buszban anya meg bence van
éss nagyon meredeken mentünk
aztán egyszercsak még sífelvonó lett az egész
és benibe kapaszkodtam
de lecsúsztam
és elkaptam attól még egy tárcsás felvonót
de lecsúsztam....
elengedtem a felvonót és lezuhantam és láttam ahogy Beni röhög és :/ ilyen fejet vág... mintha nem is érdekelte volna az egész hogy én akkor most meghalok vagy egyéb... talán ez mutatja ami itt van jelenben körülöttem, csak nem veszem észre eléggé... lehet a tudatalattim tudja hogy nem kellek neki és a kisujját se mozdítaná miattam...
márc. 15. egy év, egy éve hogy először találkoztunk, de azóta mintha csak kerülnénk el egymást pedig találkozni akarunk, mintha nem egy síkon mozognánk, nem megy ez nekünk... kezdünk eltűnni, és küzdeni tovább már nehezebbnek tűnik mint elveszteni...
Sunday, March 10
Volt egy lány és volt egy fiú,
A lány szerelmes volt és hiú,
De a srác a szívét csak két hétre adta.
Ez a kis idő boldogan telt el.
Egy nap a fiú így szólt:Valamit mondanom kell,
Mondani neked valami fontosat
Kettőnkkel kapcsolatosat.
A lány fejében csak jó dolgok jártak
Mert a kapcsolatuknak közös jövőt szántak.
A fiú szájából e szavak zengtek eddig csak játszottam, nem szeretlek!
De mára megváltoztam, s csak akkor vagyok boldog
Ha veled lehetek.
A lány kérdezte a fiútól, hogy ezt mégis miért tette?!
A válasz így hangzott ,
Miközben a fiú beszélt a lány zokogott,
Azért jöttem össze veled
Mert úgy véltem a szívem így könnyebben feled,
S így is volt mert már őt elfeledtem
S egyre inkább beléd szerettem.
A srác ezt mondta még
Elfogadom ha azt mondod Vége! Ebből elég!
De mivel a lány nagyon imádta,
Nem haragudott meg rá, mindez hiába.
Haza ment a lány,úgy tett mintha nem történt volna semmi,
Nem mutatta, hogy a történtek mennyire fájtak neki.
Éjszakái könnyek közt teltek,
Úgy gondolta ennél rosszabb dolgok vele nem is történhetnek.
Egy délután találkozott is a párjával, Ű
Elhalmozta mézédes csókjával,
Aztán újra eltelt egy nap,boldognak érezte magát,
S elfeledte minden fájdalmát és baját.
Aztán a fiú írt neki egy smst,
Egy szöveget kicsit se szerelmesen.
Legyen vége én ezt nem bírom,
Akit szeretek azt nem kínzom.
Téged szeretlek de csak barátomként,
Volt barátnőm viszont szerelmemként.
Te is tudod, hogy muszáj volt szakítanunk,
A távolság volt a legfőbb bajunk.
De a lány már nem olvasta végig,
Szaladt a konyhába míg eljutott a késig.
Nem vágta el rögtön kezén az ereket,
Fogott még papírt és tollat,
S keresett egy nyugodt helyet.
Elment oda ahol a fiúval ücsörögtek,
Ahol először mondták ki hogy Szeretlek..
Elvágta kezét mert szíve oly nagyon égett,
Meg akart halni egy önző fiú végett.
El akart menni innen mert túl sok volt a fájdalom,
Távozni akart e szörnyű hajnalon.
Írt pár sort a vérrel telt papírra,
Szerelmes könnyeivel azt is tele sírta.
Pont helyett egy könnycseppet ejtett a levél végére,
S ezután lecsukta szemeit mindörökre.
A fiú másnap arra sétált a haverjaival,
A padjukra nézett szánakozva,lenéző, gúnyos arccal.
Meglátta a lány egy vértócsában,
Nem érdekelte semmi, hozzárohant nagy bánatában.
Megfogta jéghideg, hófehér kezét.
Megcsókolta ajkát s ráhajtotta a fejét.
Zokogott,zokogott ő is csak órákon át.
Nem akarta, hogy így legyen, s csak folyton szidta magát.
Átkozta hogy miért volt ily szívtelen és kegyetlen,
S rájött, hogy akit szeretett ő volt az egyetlen.
A barátai bámulták egy darabig a fiút a holttest mellett,
Aztán végül is nekik menniük kellett..
A fiú a vértócsába beletenyerelt,
S érzett valamit, szíve hevesen vert.
Megtalálta a levelet amit a lány írt neki,
Megtalálta s az volt ráírva, hogy a lány szíve csak őt szereti,
Meghalt azért mert ha nem most akkor később halt volna bele
Csak akkor ártatlan szíve még többet szenvedne.
A fiú felkapta a kést a lány mellől,
Megcsókolta még egyszer majd eldőlt.
Szíven szúrta magát hogy vele lehessen,
Hazugság , átok, kétely nekik ezentúl keresztbe ne tehessen.
A lány szerelmes volt és hiú,
De a srác a szívét csak két hétre adta.
Ez a kis idő boldogan telt el.
Egy nap a fiú így szólt:Valamit mondanom kell,
Mondani neked valami fontosat
Kettőnkkel kapcsolatosat.
A lány fejében csak jó dolgok jártak
Mert a kapcsolatuknak közös jövőt szántak.
A fiú szájából e szavak zengtek eddig csak játszottam, nem szeretlek!
De mára megváltoztam, s csak akkor vagyok boldog
Ha veled lehetek.
A lány kérdezte a fiútól, hogy ezt mégis miért tette?!
A válasz így hangzott ,
Miközben a fiú beszélt a lány zokogott,
Azért jöttem össze veled
Mert úgy véltem a szívem így könnyebben feled,
S így is volt mert már őt elfeledtem
S egyre inkább beléd szerettem.
A srác ezt mondta még
Elfogadom ha azt mondod Vége! Ebből elég!
De mivel a lány nagyon imádta,
Nem haragudott meg rá, mindez hiába.
Haza ment a lány,úgy tett mintha nem történt volna semmi,
Nem mutatta, hogy a történtek mennyire fájtak neki.
Éjszakái könnyek közt teltek,
Úgy gondolta ennél rosszabb dolgok vele nem is történhetnek.
Egy délután találkozott is a párjával, Ű
Elhalmozta mézédes csókjával,
Aztán újra eltelt egy nap,boldognak érezte magát,
S elfeledte minden fájdalmát és baját.
Aztán a fiú írt neki egy smst,
Egy szöveget kicsit se szerelmesen.
Legyen vége én ezt nem bírom,
Akit szeretek azt nem kínzom.
Téged szeretlek de csak barátomként,
Volt barátnőm viszont szerelmemként.
Te is tudod, hogy muszáj volt szakítanunk,
A távolság volt a legfőbb bajunk.
De a lány már nem olvasta végig,
Szaladt a konyhába míg eljutott a késig.
Nem vágta el rögtön kezén az ereket,
Fogott még papírt és tollat,
S keresett egy nyugodt helyet.
Elment oda ahol a fiúval ücsörögtek,
Ahol először mondták ki hogy Szeretlek..
Elvágta kezét mert szíve oly nagyon égett,
Meg akart halni egy önző fiú végett.
El akart menni innen mert túl sok volt a fájdalom,
Távozni akart e szörnyű hajnalon.
Írt pár sort a vérrel telt papírra,
Szerelmes könnyeivel azt is tele sírta.
Pont helyett egy könnycseppet ejtett a levél végére,
S ezután lecsukta szemeit mindörökre.
A fiú másnap arra sétált a haverjaival,
A padjukra nézett szánakozva,lenéző, gúnyos arccal.
Meglátta a lány egy vértócsában,
Nem érdekelte semmi, hozzárohant nagy bánatában.
Megfogta jéghideg, hófehér kezét.
Megcsókolta ajkát s ráhajtotta a fejét.
Zokogott,zokogott ő is csak órákon át.
Nem akarta, hogy így legyen, s csak folyton szidta magát.
Átkozta hogy miért volt ily szívtelen és kegyetlen,
S rájött, hogy akit szeretett ő volt az egyetlen.
A barátai bámulták egy darabig a fiút a holttest mellett,
Aztán végül is nekik menniük kellett..
A fiú a vértócsába beletenyerelt,
S érzett valamit, szíve hevesen vert.
Megtalálta a levelet amit a lány írt neki,
Megtalálta s az volt ráírva, hogy a lány szíve csak őt szereti,
Meghalt azért mert ha nem most akkor később halt volna bele
Csak akkor ártatlan szíve még többet szenvedne.
A fiú felkapta a kést a lány mellől,
Megcsókolta még egyszer majd eldőlt.
Szíven szúrta magát hogy vele lehessen,
Hazugság , átok, kétely nekik ezentúl keresztbe ne tehessen.
Wednesday, March 6
Sunday, March 3
Hamarosan eljön az a nap, amikor már nem fogok emlékezni pontos vonásaira; arra a vadító illatra, amit ő árasztott; arra a szenvedélyes tekintetre, amitől annyira elolvadtam. Hamarosan elérek arra a pontra, hogy nem érdekel mi történik vele, hogy kivel van és mit csinál, sem pedig az hogy vajon gondol-e rám ebben a pillanatban. Már nem várom, hogy betoppan az ajtón, és azt mondja, hogy 'szia édes, megjöttem'. És bár még hiányzik a csókja és az ölelése, de azt hiszem továbbra is képes leszek nélküle élni. Túl tudom magam tenni rajta. Azt hiszem...De amig ilyeneket irogatok az 100 hogy így nem lépek túl rajta bármennyire is akarok.Mármint épp ezaz hogy annyira nem akarhatom ha írok róla, hiszen csak beszélnem kell róla vagy írni és visszajön minden.Már lassan egy éve...lassan egy éve hogy megtaláltuk a szerelmet és ami mellett én kitartok talán örökké-kurvahosszű idő EZAZZZ- ő pedig nem bízik bennem csak azért vagyunk most így.A nagybüdös sehogy. Tegnap megfogta a kezem-megfogta és megszorította, esküszöm igy van még Toti is látta és mondta nekem ma. De nem bízik bennem pedig megérdemlek egy harmadik esélyt.Megérdemel a kapcsolatunk egy harmadik esélyt! Addig nem nyugszom amig ez ki nem derül. Hiszen változnak az emberek!!! Istenemre mondom változok...Talán bármennyit tudnék változni miatta... Csak kérem vissza !!!
Friday, March 1
Azt
akarom, hogy az arcomba essen az eső, s hogy rámosolyoghassak minden férfira,
aki tetszik, és el akarom fogadni az összes kávét, amire meghívnak. Meg kell
csókolnom az anyámat, meg kell mondanom neki, hogy szeretem, ki akarom sírni
magam az ölében, hogy végre ne szégyelljem kimutatni az érzelmeimet, amelyek
mindig is léteztek, bár magamnak sem mertem bevallani..
Elmentél... Rájöttem, hogy nagyon szerelmes voltam
beléd, és hiányzol. De elmentél...Amikor feladod, csak akkor jössz rá, hogy mennyire nehéz
újrakezdeni.
Ezért bemeséled magadnak, hogy nem is akarod.
De mindig ott lesz.
Amíg nem fejezitek be, mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..... !!!!!!!!!!
De mindig ott lesz.
Amíg nem fejezitek be, mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..mindig..... !!!!!!!!!!
Kiírlak magamból, meggyógyulok...Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.
"Annyira
féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele
voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a
szívével. Vele boldognak éreztem magam.Vele még mindig boldognak érezném magam...Megint. "ha egy
picit is érdekelnélek, nem hagynál elveszni.... Tudod
most már az lenne a furcsa ha nem szeretnélek..
Thursday, February 28
ÁKOS
Tuesday, February 26
Megakarsz ismeri?
akkor néha adhatnál esélyt arra hogy találkozzunk és megismersz.
akkor lehet kéne egy kicsit bensőségesebb témákról is beszélnünk.
akkor lehet nem nálad vagy nálam kéne dekkolnunk CSAK.
akkor talán nyithatnál jobban
akkor lehet nem kéne azt terjesztened hogy összejöttünk HA NEM IS
akkor lehet nem mutatnod kéne hogy mennyire tetszem neked HA NEM IS
akkor lehet ki is lehetne mozdulni, gyönyörű az idő.
JA- de neked időd se nagyon van rám csak pénteken meg szombaton-jó elfogadnám ha úgy lenne mert nem eddig minden mozdulatod amit elvégeztél,minden mondatod amit kimondtál, minden testrészed amit láttam- megtetszett , és milyen kérdés az, hogy elsietjük a dolgokat?! igen lehet sőt biztos de én annyira szerelmes lettem beléd egyről kettőre, befogadtalak - betudnálak fogadni -a szívembe, amit olyan régóta senki felé nem, és úgy gondolom hogy az ilyen hirtelen jött "szerelem" jó és menne!! legalább is megér egy próbát...!! Most komolyan várjak rád 1-2hónapot és közben azt mondjuk nem vagyunk együtt- de csókolózunk,fogjuk egymás kezét, mindent elmondunk egymásnak, megismerjük egymást kivülről-belülről, és te ezt nem mondod járásnak?! :D HAVER. És én vagyok a labilis?! eddig azt hittem, de most hogy ismergetlek téged, kispiskótás vagyok cicamica hozzád képest....More tegnap előtt még kiakartad rakni még Facebookra is hogy együtt vagyunk, szívecskét írtál a falamra (persze ezek igy nem hangzanak nagy szavaknak de nekem sokat jelentenek) erre tegnap kitalálod hogy ne is legyünk még együtt mert nagyon előrementünk MIAFASZ. Igen előre de akkor most tényleg az a "megoldás" hogy hátrafelé haladunk mint a rák?! ÉRTELME?!!
Annának : " Én azt hittem, hogy te egy jó srácot próbálsz rámtukmálni, mert tudod hogy miken "mentem keresztül" mint szenvedés: Anya, Beni, Dani, minden lófasz amiken átrágtam/gom magam , erre kiderül hogy egy labilis fb kocka nehezen megnyíló fiatalembert sózol rám?! AKI IGAZ HOGY ODÁIG VAGYOK ÉRTE, mert nagyon nagyon tetszik , a személyisége kicsit furi de mindenki más, eltudom fogadni, megtudnám szeretni mindörökre... De ugye mindenki látja itt a furiságot: hogy vasárnap még ő mondta hogy akkor együtt vagyunk(persze én is akartam) de mára meg már az van hogy nem is vagyunk együtt mert nem biztos semmiben JA ÉS smárolunk-csókolózunk - de még milyen jókat...- meg járni akarunk és azt mondja tegnap hogy ő még nem érez többet barátságnál ?!!!!!!!!!!!!!!!!!!! bazdmeg most mit kéne tennem ?!! Játszani hogy együtt vagyunk és mégse egy olyan srácért akinek még alig tetszem ?!! :DDDDDDDDDDDDDDDDDDD !!!
És az mi hogy úgy érzem magam mint akit hátulról megszúrtak telibe szívbe? Hogy sírtam amikor megláttam hogy ő nem érez többet barátságnál? Hogy alig kaptam levegőt mikor felvetette hogy még pihentessük a dolgokat?
NEKEM ERRE MOST NEM TUDOM SZÜKSÉGEM VAN-E !!!
akkor néha adhatnál esélyt arra hogy találkozzunk és megismersz.
akkor lehet kéne egy kicsit bensőségesebb témákról is beszélnünk.
akkor lehet nem nálad vagy nálam kéne dekkolnunk CSAK.
akkor talán nyithatnál jobban
akkor lehet nem kéne azt terjesztened hogy összejöttünk HA NEM IS
akkor lehet nem mutatnod kéne hogy mennyire tetszem neked HA NEM IS
akkor lehet ki is lehetne mozdulni, gyönyörű az idő.
JA- de neked időd se nagyon van rám csak pénteken meg szombaton-jó elfogadnám ha úgy lenne mert nem eddig minden mozdulatod amit elvégeztél,minden mondatod amit kimondtál, minden testrészed amit láttam- megtetszett , és milyen kérdés az, hogy elsietjük a dolgokat?! igen lehet sőt biztos de én annyira szerelmes lettem beléd egyről kettőre, befogadtalak - betudnálak fogadni -a szívembe, amit olyan régóta senki felé nem, és úgy gondolom hogy az ilyen hirtelen jött "szerelem" jó és menne!! legalább is megér egy próbát...!! Most komolyan várjak rád 1-2hónapot és közben azt mondjuk nem vagyunk együtt- de csókolózunk,fogjuk egymás kezét, mindent elmondunk egymásnak, megismerjük egymást kivülről-belülről, és te ezt nem mondod járásnak?! :D HAVER. És én vagyok a labilis?! eddig azt hittem, de most hogy ismergetlek téged, kispiskótás vagyok cicamica hozzád képest....More tegnap előtt még kiakartad rakni még Facebookra is hogy együtt vagyunk, szívecskét írtál a falamra (persze ezek igy nem hangzanak nagy szavaknak de nekem sokat jelentenek) erre tegnap kitalálod hogy ne is legyünk még együtt mert nagyon előrementünk MIAFASZ. Igen előre de akkor most tényleg az a "megoldás" hogy hátrafelé haladunk mint a rák?! ÉRTELME?!!
Annának : " Én azt hittem, hogy te egy jó srácot próbálsz rámtukmálni, mert tudod hogy miken "mentem keresztül" mint szenvedés: Anya, Beni, Dani, minden lófasz amiken átrágtam/gom magam , erre kiderül hogy egy labilis fb kocka nehezen megnyíló fiatalembert sózol rám?! AKI IGAZ HOGY ODÁIG VAGYOK ÉRTE, mert nagyon nagyon tetszik , a személyisége kicsit furi de mindenki más, eltudom fogadni, megtudnám szeretni mindörökre... De ugye mindenki látja itt a furiságot: hogy vasárnap még ő mondta hogy akkor együtt vagyunk(persze én is akartam) de mára meg már az van hogy nem is vagyunk együtt mert nem biztos semmiben JA ÉS smárolunk-csókolózunk - de még milyen jókat...- meg járni akarunk és azt mondja tegnap hogy ő még nem érez többet barátságnál ?!!!!!!!!!!!!!!!!!!! bazdmeg most mit kéne tennem ?!! Játszani hogy együtt vagyunk és mégse egy olyan srácért akinek még alig tetszem ?!! :DDDDDDDDDDDDDDDDDDD !!!
És az mi hogy úgy érzem magam mint akit hátulról megszúrtak telibe szívbe? Hogy sírtam amikor megláttam hogy ő nem érez többet barátságnál? Hogy alig kaptam levegőt mikor felvetette hogy még pihentessük a dolgokat?
NEKEM ERRE MOST NEM TUDOM SZÜKSÉGEM VAN-E !!!
Subscribe to:
Posts (Atom)