azt álmodtam hogy valami buszon megyünk felfelé zsofi beni meg én és a mögöttünk lévő buszban anya meg bence van

éss nagyon meredeken mentünk

aztán egyszercsak még sífelvonó lett az egész

és benibe kapaszkodtam

de lecsúsztam

és elkaptam attól még egy tárcsás felvonót

de lecsúsztam.... elengedtem a felvonót és lezuhantam és láttam ahogy Beni röhög és :/ ilyen fejet vág... mintha nem is érdekelte volna az egész hogy én akkor most meghalok vagy egyéb... talán ez mutatja ami itt van jelenben körülöttem, csak nem veszem észre eléggé... lehet a tudatalattim tudja hogy nem kellek neki és a kisujját se mozdítaná miattam... márc. 15. egy év, egy éve hogy először találkoztunk, de azóta mintha csak kerülnénk el egymást pedig találkozni akarunk, mintha nem egy síkon mozognánk, nem megy ez nekünk... kezdünk eltűnni, és küzdeni tovább már nehezebbnek tűnik mint elveszteni...