Hamarosan eljön az a nap, amikor már nem fogok emlékezni pontos vonásaira; arra a vadító illatra, amit ő árasztott; arra a szenvedélyes tekintetre, amitől annyira elolvadtam. Hamarosan elérek arra a pontra, hogy nem érdekel mi történik vele, hogy kivel van és mit csinál, sem pedig az hogy vajon gondol-e rám ebben a pillanatban. Már nem várom, hogy betoppan az ajtón, és azt mondja, hogy 'szia édes, megjöttem'. És bár még hiányzik a csókja és az ölelése, de azt hiszem továbbra is képes leszek nélküle élni. Túl tudom magam tenni rajta. Azt hiszem...De amig ilyeneket irogatok az 100 hogy így nem lépek túl rajta bármennyire is akarok.Mármint épp ezaz hogy annyira nem akarhatom ha írok róla, hiszen csak beszélnem kell róla vagy írni és visszajön minden.Már lassan egy éve...lassan egy éve hogy megtaláltuk a szerelmet és ami mellett én kitartok talán örökké-kurvahosszű idő EZAZZZ- ő pedig nem bízik bennem csak azért vagyunk most így.A nagybüdös sehogy. Tegnap megfogta a kezem-megfogta és megszorította, esküszöm igy van még Toti is látta és mondta nekem ma. De nem bízik bennem pedig megérdemlek egy harmadik esélyt.Megérdemel a kapcsolatunk egy harmadik esélyt! Addig nem nyugszom amig ez ki nem derül. Hiszen változnak az emberek!!! Istenemre mondom változok...Talán bármennyit tudnék változni miatta... Csak kérem vissza !!!