Volt egy lány és volt egy fiú,
A lány szerelmes volt és hiú,
De a srác a szívét csak két hétre adta.
Ez a kis idő boldogan telt el.
Egy nap a fiú így szólt:Valamit mondanom kell,
Mondani neked valami fontosat
Kettőnkkel kapcsolatosat.
A lány fejében csak jó dolgok jártak
Mert a kapcsolatuknak közös jövőt szántak.
A fiú szájából e szavak zengtek eddig csak játszottam, nem szeretlek!
De mára megváltoztam, s csak akkor vagyok boldog
Ha veled lehetek.
A lány kérdezte a fiútól, hogy ezt mégis miért tette?! 
A válasz így hangzott ,
Miközben a fiú beszélt a lány zokogott,
Azért jöttem össze veled
Mert úgy véltem a szívem így könnyebben feled,
S így is volt mert már őt elfeledtem
S egyre inkább beléd szerettem.
A srác ezt mondta még
Elfogadom ha azt mondod Vége! Ebből elég! 
De mivel a lány nagyon imádta,
Nem haragudott meg rá, mindez hiába.
Haza ment a lány,úgy tett mintha nem történt volna semmi,
Nem mutatta, hogy a történtek mennyire fájtak neki.
Éjszakái könnyek közt teltek,
Úgy gondolta ennél rosszabb dolgok vele nem is történhetnek.
Egy délután találkozott is a párjával, Ű
Elhalmozta mézédes csókjával,
Aztán újra eltelt egy nap,boldognak érezte magát,
S elfeledte minden fájdalmát és baját.
Aztán a fiú írt neki egy smst,
Egy szöveget kicsit se szerelmesen.
Legyen vége én ezt nem bírom,
Akit szeretek azt nem kínzom.
Téged szeretlek de csak barátomként,
Volt barátnőm viszont szerelmemként.
Te is tudod, hogy muszáj volt szakítanunk,
A távolság volt a legfőbb bajunk.
De a lány már nem olvasta végig,
Szaladt a konyhába míg eljutott a késig.
Nem vágta el rögtön kezén az ereket,
Fogott még papírt és tollat,
S keresett egy nyugodt helyet.
Elment oda ahol a fiúval ücsörögtek,
Ahol először mondták ki hogy Szeretlek..
Elvágta kezét mert szíve oly nagyon égett,
Meg akart halni egy önző fiú végett.
El akart menni innen mert túl sok volt a fájdalom,
Távozni akart e szörnyű hajnalon.
Írt pár sort a vérrel telt papírra,
Szerelmes könnyeivel azt is tele sírta.
Pont helyett egy könnycseppet ejtett a levél végére,
S ezután lecsukta szemeit mindörökre.
A fiú másnap arra sétált a haverjaival,
A padjukra nézett szánakozva,lenéző, gúnyos arccal.
Meglátta a lány egy vértócsában,
Nem érdekelte semmi, hozzárohant nagy bánatában.
Megfogta jéghideg, hófehér kezét.
Megcsókolta ajkát s ráhajtotta a fejét.
Zokogott,zokogott ő is csak órákon át.
Nem akarta, hogy így legyen, s csak folyton szidta magát.
Átkozta hogy miért volt ily szívtelen és kegyetlen,
S rájött, hogy akit szeretett ő volt az egyetlen.
A barátai bámulták egy darabig a fiút a holttest mellett,
Aztán végül is nekik menniük kellett..
A fiú a vértócsába beletenyerelt,
S érzett valamit, szíve hevesen vert.
Megtalálta a levelet amit a lány írt neki,
Megtalálta s az volt ráírva, hogy a lány szíve csak őt szereti,
Meghalt azért mert ha nem most akkor később halt volna bele
Csak akkor ártatlan szíve még többet szenvedne.
A fiú felkapta a kést a lány mellől,
Megcsókolta még egyszer majd eldőlt.
Szíven szúrta magát hogy vele lehessen,
Hazugság , átok, kétely nekik ezentúl keresztbe ne tehessen.